a csodaszünetes csodahét legfőbb gondolatát, ami átjárta, átitatta, átszőtte napocsáimat és hetecskémet egy csodaszámból idézném - i want to live where soul meets body. rájöttem hol van ez a hely, nem meglepő: nekem most Budapesten. szuperszünetben volt időm totyogni a városban, találkozni TÖBBSZÖR a barátocskáimmal (főleg azokkal, akik szintén bp-n voltak), pihenni, sütögetni, főzőcskézni és természetesen azért tanulni is. valamennyi erőt adott, de kötve hiszem, hogy eleget a hamarosan bekövetkező vizsgaidőszakhoz. leírhatatlanul furcsa érzés most újra egyedül ülni 'itthon', a városban, ahol épp itt leledzik Tás barátosné, aki közel van de mégis oly távol, mivel holnap zúz haza, így még mindig kiadó az éntaliztamelőszörjujuvalpécsett hely (kivéve persze Gabikámat és az egyitársakat). holnap kezősik újra a tanulós-egyis pörgés, pedig már kezdtem elfeledni ezt az új énemet néhány kósza pillanatra (persze a trú mély lelkiismeret-furdalást nem öli ki belőlem semmi). zárom is soraimat, és nyugovóra térek a kicsi ágyamban egyedül (bocs elefánt, de te nem mozogsz, az nem számít).
take care
csók
p.s. a blogposthoz kapcsolódó szám: http://www.youtube.com/watch?v=uizQVriWp8M
