Nos hát elkezdődött egy újabb félév. ez most azért kezdődött különlegesen, mert az első héten úgy jártam egyire, hogy nem tudtam, hogy a következőn még fogok-e. Örömmel jelenthetem be, hogy igen, ott leszek még legalább 13 héten keresztül, hogy boldogítsak mindenkit. A kevésbé up-to-date mindenkinek gyorstalpaló az életemről: átvettek, így immáron a kedves állam némi pénzzel támogatja tanulmányaimat. Rögös út vezetett idáig, de minden jó, ha a vége jó.
Most a pécs 2.0 projekt keretében lakikeresésbe fogunk, megreformáljuk a tanulási módszereinket, világmegváltó tervekkel és ötletekkel állunk elő a sikeresebb félév, rövidebb vizsgaidőszak, kevesebb bukás érdekében. Drukkoljatok, hogy legalább a negyedét sikerüljön megvalósítanunk.
Az első hét kevésbé volt nagy szám mint tavaly, most az izgalom helyét a rettegés (átvesznek-e) és a szomorúság (vége a nyárnak, bp.-nek) vette át (ez így elég szarul hangzik, de annyira nem volt az). Első nap még úgy éreztem, hogy a szervezetem tiltakozik az egyetem ellen, amikor a félév első előadásán az első sorban kis híján elájultam, de látszólag megbékélt, legalábbis egyelőre úgy tűnik.
Szóval nagy tervekkel vágok neki az évnek, igyekszem kevesebb dolgot meggyújtani, elhagyni, elfelejteni, hasonlók, valamint mindent megtenni annak érdekében, hogy mielőbb hazajussak. Kívánjatok sok szerencsét!
pápá
