the end of an era has come to pass

bár a budapesti szálról nem írok, a mostani hétvége mégis más volt. meg ez a hét kezdete is más volt itt. vagy csak a hétvége, nem tudom. rá kellett ébrednem arra, hogy most tényleg sokminden más, hogy milyen király volt tavaly szórakozni, meg bulizgatni, meg együtt lenni, és hogy én most mennyire nem ezt csinálom, meg hogy mennyi minden maradt Budapesten, ami nem csak ott maradt, hanem kimarad. De ha budapesten lennék, a helyzet óhatatlanul ugyanez lenne. gondolom. szóval ez a hétvége a szép emlékek hétvégéje volt.
részben talán ezen szomorkás gondolatok miatt, részben valószínűeg amúgy is rámtört volna az első lelki válság, miszerint nem tudok tanulni, nem akarok tanulni, nem vagyok ide való, ha az első megmérettetés előtt kiakadok, akkor hogy fogom évekig bírni, elegem van, a faszomat az egészbe. de szerencsésen túltettem magam a dolgon, és egy sör mellett megtanultuk a molsejt. majd megírtuk.
aztán jött a kellemesebb része a napnak: Katikám főzött incsifincsi vegánvacsit, sok király brokkolival, meg paradicsomszósszal, meg mindennel, ami egészséges és finom (egészséges Mami, EGÉSZSÉGES!!!) kávéztunk, cigiztünk, beszéltünk.
 szóval most egy újabb szép nap. szerdánként az éltet, hogy jííí mindejárt megyek haza, most az, hogy jíí mindjárt jön le Gabikám. ezúton szeretnélek titeket figyelmeztetni kedves barátaim, hogy tessék látogatni!!

so let's just hold on to what we've got right now!

az angol részek magyarázataként egy kedves zene: http://www.youtube.com/watch?v=pvv0I9rFsp4

u.i.: nem olyan szép a nap mégsem, megbetegedtem. gyógyulok!

#2

ma kellemes meglepetés fogadott itthon. rend. úgy tűnik, hogy a kosz és undormány csak pillaatnyi elmezavar következtében képződhetett a kedves házaspár körül. vagy a most van mutiból? :) nemérdekel. hajlandó vagyok kimenni a konyhába.jíííí

ki evett a tányérkámból, ki ivott a pohárkámból és ki baszta szét a konyhakerti petrezselymemet?

visszatérés pécsre.felcipekedek a kis lakásomba, ahol most a házicsaládom 1hétre látogatóba hazatért nagyobbik lánya és a férje is lakik. belépek. ruhaszárító tele. de nem fincsi mosás illat van, hanem büdös. benézek a konyhába: káosz, mocsok, kosz. fürdőszoba: kád tele koszos vízzel, sáros a padló, ruhák szétdobálva. de ez gusztustalan és én a kis lakásomat nem így tartom, és így nem akarok élni. egy hétig sem. menjenek el! kiakadtam. már eleve a visszatérés kultúrfaluba nem egy hihetetlenül pozitív dolog, de ilyen látványra meg pláne nem. főleg, hogy én nem így hagytam itt. én azt hittem, hogy azok a drágalátós emberi lények, akik azért mennek ki amerikába, hogy hittérítő szektások legyenek, azok rendszerető, tiszta emberek. minimum egy világ dőlt össze bennem, de a héten még 4x fog, úgyhogy hajrá! muszáj rágyújtanom.

p

élelmiszer jellegű vegyesüzlet, barna jellegű szőke

a nap kérdése: vajon  milyen lehet belülről egy élelmiszer jellegű vegyesüzlet?
srácok. hajszínváltozás állt be a kis életemben. meglepően barna a szőke felirathoz képest, ami a dobozon állt, de majd holnap kiderül, hogy mizu, mert mint ahogy azt már korábban is tapasztaltuk, nappali fényben lehet sárga az, ami lámpafénynél még szőke volt. szóval holnap lehet, hogy kiderül, hogy zöld. akkor a kövi bejegyzés az lesz, hogy basszafasz. újabb cuccok diffundáltak a kikából a kis otthonomba az én közreműködésemmel. fullos. már tényleg egyre az énotthonomabb a hely.

pp

a kávém

Úgy tűnik, hogy egy ideig nem lesz itthon kávém. kedves barátaim, akik ismertek és azt hiszitek, hogy 'és kit érdekel..? úgysem szereted.', ez a dolog változóban van. jól jön itt a kávé reggelenként. Ma viszont nem volt valami kellemes élményem a kávéval. véletlen ottfelejtettem egy 20-30percre a főzőlapon, szóval a fél kávéfőző leolvadt, egy része beleolvadt a leégett kávéba, egy másik része pedig a kávéfőző belsejébe. Valami miatt az egész cuccnak rothadó csövesszaga volt, úgyhogy szépen belehelyeztem a mosogatóba, engedtem rá vizet és diszkréten otthagytam. Tudom, hogy ez viszonylag jellemző, hiszen hány gyorsrízst, szűrőt, meg minden szart égettem már bele lábasokba, nade kérem. ez a kávéfőzőm. Nem érdemlek ilyet.

pp

az első

Szóval az első. sok elsőn vagyok túl, így szeptember második hetének kezdetére. az első pécsi éccaka, az első nagybevásárlás, az első saját fürdőszobaszőnyeg, az első (3) egyetemi hét, az első utam olgival, az első holapicsábaleszórám, az első holapicsábavagyok, az első picizh-k, az első sikerélmény a drága orvosegyin (megvan az első kémiapicizh-m!!!), az első sör -janemazosztkirenmegvolt- az első fröcsi Pécsett, az első reggeli kávé a hramvaszilijblazsennijes bögrémből,az első cipőelhagyás kereszteződésben (nem csak pécsett, életemben), az első mosás, az első pillanat, amikor rájöttem, hogy ereszt a vasalóm, az első (aztán a második, harmadik, negyedik...) elalvás, az első hazatérés a nagyvárosba, az első nemakarokvisszajönni kultúrfalvára, az első miért nincs itt auchan?, az első hol lehet ilyenkor cigit kapni, az első miért csak szofit lehet kapni, az első kurvaanyádpécs, az első szeretlekpécs (szenvedélyes a viszonyunk), az első oreo pécsett, az első köpeny, az első adag hidrogén peroxid a kezemen, az első adag extrahált cucc rajtam és a füzeteken, az első nagy kacagások kémián, az első anyázások a TO-n, az első hiányoztokkedvesbarátaim, az első gg, az első érzés, hogy kezd otthonná és otthonossá válni a hely ahol lakom,az első szülinapilámpám, az első szülinapimuffin nekem útban erre a benzinkúton, az első szülinapikenyér Katinak útban erre a benzinkúton, az első EGYEDÜL LAKOM 240 KM-RE A FŐVÁROSTÓL para.az első szokd meg, mert lesz ez még így se. aztán a pozitív gondolatok.takecare!

a budapesti szálról nem írok, azt tudjátok :)

akkor most jöhet mindenből a második.
pp