bár a budapesti szálról nem írok, a mostani hétvége mégis más volt. meg ez a hét kezdete is más volt itt. vagy csak a hétvége, nem tudom. rá kellett ébrednem arra, hogy most tényleg sokminden más, hogy milyen király volt tavaly szórakozni, meg bulizgatni, meg együtt lenni, és hogy én most mennyire nem ezt csinálom, meg hogy mennyi minden maradt Budapesten, ami nem csak ott maradt, hanem kimarad. De ha budapesten lennék, a helyzet óhatatlanul ugyanez lenne. gondolom. szóval ez a hétvége a szép emlékek hétvégéje volt.
részben talán ezen szomorkás gondolatok miatt, részben valószínűeg amúgy is rámtört volna az első lelki válság, miszerint nem tudok tanulni, nem akarok tanulni, nem vagyok ide való, ha az első megmérettetés előtt kiakadok, akkor hogy fogom évekig bírni, elegem van, a faszomat az egészbe. de szerencsésen túltettem magam a dolgon, és egy sör mellett megtanultuk a molsejt. majd megírtuk.
aztán jött a kellemesebb része a napnak: Katikám főzött incsifincsi vegánvacsit, sok király brokkolival, meg paradicsomszósszal, meg mindennel, ami egészséges és finom (egészséges Mami, EGÉSZSÉGES!!!) kávéztunk, cigiztünk, beszéltünk.
szóval most egy újabb szép nap. szerdánként az éltet, hogy jííí mindejárt megyek haza, most az, hogy jíí mindjárt jön le Gabikám. ezúton szeretnélek titeket figyelmeztetni kedves barátaim, hogy tessék látogatni!!
so let's just hold on to what we've got right now!
az angol részek magyarázataként egy kedves zene: http://www.youtube.com/watch?v=pvv0I9rFsp4
u.i.: nem olyan szép a nap mégsem, megbetegedtem. gyógyulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése