pécs 2.0

Nos hát elkezdődött egy újabb félév. ez most azért kezdődött különlegesen, mert az első héten úgy jártam egyire, hogy nem tudtam, hogy a következőn még fogok-e. Örömmel jelenthetem be, hogy igen, ott leszek még legalább 13 héten keresztül, hogy boldogítsak mindenkit. A kevésbé up-to-date mindenkinek gyorstalpaló az életemről: átvettek, így immáron a kedves állam némi pénzzel támogatja tanulmányaimat. Rögös út vezetett idáig, de minden jó, ha a vége jó.
Most a pécs 2.0 projekt keretében lakikeresésbe fogunk, megreformáljuk a tanulási módszereinket, világmegváltó tervekkel és ötletekkel állunk elő a sikeresebb félév, rövidebb vizsgaidőszak, kevesebb bukás érdekében. Drukkoljatok, hogy legalább a negyedét sikerüljön megvalósítanunk.
Az első hét kevésbé volt nagy szám mint tavaly, most az izgalom helyét a rettegés (átvesznek-e) és a szomorúság (vége a nyárnak, bp.-nek) vette át (ez így elég szarul hangzik, de annyira nem volt az). Első nap még úgy éreztem, hogy a szervezetem tiltakozik az egyetem ellen, amikor a félév első előadásán az első sorban kis híján elájultam, de látszólag megbékélt, legalábbis egyelőre úgy tűnik.

Szóval nagy tervekkel vágok neki az évnek, igyekszem kevesebb dolgot meggyújtani, elhagyni, elfelejteni, hasonlók, valamint mindent megtenni annak érdekében, hogy mielőbb hazajussak. Kívánjatok sok szerencsét!

pápá

a szerencse lánya .?

A kimaradozott blogolás a vizsgaidőszak stresszének tudható be. No meg annak, hogy ilyenkor határozottan semmi érdekes nem történik. Legalábbis itt biztoshogynem. Illetve ami számomra/számunkra (kedves sorstársak) érdekes, az teljesen biztos, hogy más számára nem. Esetleg Maminak és Papának :). Azért gyors összefoglaló: a bioritmust 1-2 nap alatt átállítottuk éjszakai üzemmódra, mert olyankor nyugodtabb a világ, könnyebb tanulni. Közel egy hónapja poshadok itt ex-kultúrfalván. Ez az állapot kezd az őrületbe keregetni. Ezt eddig határozottan fölöslegesnek is éreztem, mivel egészen keddig egy sikeres "vizsgával" büszkélkedhettem (az idézőjel oka, hogy a vizsga ápolástanból volt), megbukni pedig otthonlevéssel is lehet. Ám ez az állapot meglepő gyorsasággal 2 sikeres vizsgára változott (az egyik a kémia!!!). Bár a bukás elkerülése nem feltétlenül a hihetetlen mennyiségű lexikális (vagy akármilyen) tudásomnak köszönhető, hanem részben a szerencsének, részben az általunk kifejlesztett power kemikalizátornak (ez egy a szabad asszociáción alapuló módszer, aminek segítségével válaszolni tudsz olyan kérdésekre, amikről elképzelésed sincs. szoros összefüggésben áll azzal az elvünkkel, hogy semmit nem hagyunk üresen. a használatához elengedhetetlen a kulcsszavak ismerete). így tudtam max pontosra írni egy olyan kémia feladatot, aminek az első lépése egy képlet felismerése volt. A gond csak ott volt, hogy a képletet nem ismertem fel, de a vegyület tulajdonságairól szóló kérdésekre hibátlan válaszokat adtam. Szóval 2 (3) vizsga pipa, de a neheze még hátravan.
Kikapcsolódásként hetente egyszer elmegyünk bevásárolni, esetleg néhanapján meglátogat minket valaki (a minket leginkább Katiát takarja, engem nem látogattok:( ).
Drukkoljatok, hogy még idén hazatérhessek :) !

Take care
juju

bp - where soul meets body

a csodaszünetes csodahét legfőbb gondolatát, ami átjárta, átitatta, átszőtte napocsáimat és hetecskémet egy csodaszámból idézném - i want to live where soul meets body. rájöttem hol van ez a hely, nem meglepő: nekem most Budapesten. szuperszünetben volt időm totyogni a városban, találkozni TÖBBSZÖR a barátocskáimmal (főleg azokkal, akik szintén bp-n voltak), pihenni, sütögetni, főzőcskézni és természetesen azért tanulni is. valamennyi erőt adott, de kötve hiszem, hogy eleget a hamarosan bekövetkező vizsgaidőszakhoz. leírhatatlanul furcsa érzés most újra egyedül ülni 'itthon', a városban, ahol épp itt leledzik Tás barátosné, aki közel van de mégis oly távol, mivel holnap zúz haza, így még mindig kiadó az éntaliztamelőszörjujuvalpécsett hely (kivéve persze Gabikámat és az egyitársakat). holnap kezősik újra a tanulós-egyis pörgés, pedig már kezdtem elfeledni ezt az új énemet néhány kósza pillanatra (persze a trú mély lelkiismeret-furdalást nem öli ki belőlem semmi). zárom is soraimat, és nyugovóra térek a kicsi ágyamban egyedül (bocs elefánt, de te nem mozogsz, az nem számít).

take care
csók


p.s. a blogposthoz kapcsolódó szám: http://www.youtube.com/watch?v=uizQVriWp8M

a nagy visszatérés

mindig elterveztem, hogy mikor írok legközelebb... amikor meglesz az első vizsga...amikor vége lesz a vizsgaidőszaknak... amikor utána visszatérünk kultúr-khmmm-városunkba... vagy valamikor. most.
A hírek: levizsgáztam! (aki még esetleg nem tudná), újra Olgi-idő van (bár eddig csak úgy tekertem, hogy megáztam), egy év után újra kivirágzott az orchideám - tényleg átlátszó cserépben kell tartani, ez viszonylag hamar segített az eddigi virágzási problémáin, eltörtem az első dolgot itthon (pohár), darabjaira szedtem egy exember alsó végtagjának bizonyos részeit, 1-est kaptam az első anat zh-ra, de ez nem a legrosszabb jegy, a szövettanra viszont 4-est (most mondjátok, hogy meglepő), utaztam (!!!), majdnem elmentünk bulizni Pécsett (kétszer is majdnem), Katika megbizonyosodott arról, hogy címke alapján lehet jó bort választani, rendszeressé tettük a tanulást, megalapítottuk a KMCS-t, újabb nagyonsok km-t utaztunk, ilyesmik.
Veszettül igyekszünk tanulni.. hol kevesebb, hol több sikerrel, készülünk a vizsgaidőzakra, meglepődünk az idő múlásán. Bővül a szókincsem mindenféle téren.. köszönhető ez nyilván a tanulásnak, de azért a pécsi életnek is (lásd rendőrlámpa..). Összefoglava igyekszem lehetőségeimhez képest maximálisan boldogan viselni a folyamatos utazást, cuccolást, tanulást, lelkiismeretfurdalást, a hiányotokat, mindent, és perze igyekszem bennmaradni az egyetemen. Örömmel jelentem, hogy egész jól megy.. de azért persze megnyugtató, hogy ha minden jól megy, akkor már csak picit több, mint mégegyszer ennyi, és hazamehetek szeretett nagyvárosomba (nem csak hétvégenként). nékem csak budapest kell, hol az ember szívesen kel lalalalalalalalalalalalal

Az ilyesféle nagy beszámolók sosem szólnak semmiről, így ennyi is, de igyekszem ezután a mindennapok kedves történéseiről írni, és nem pedig az elmúlt hónapokról.

pápá