a nagy visszatérés

mindig elterveztem, hogy mikor írok legközelebb... amikor meglesz az első vizsga...amikor vége lesz a vizsgaidőszaknak... amikor utána visszatérünk kultúr-khmmm-városunkba... vagy valamikor. most.
A hírek: levizsgáztam! (aki még esetleg nem tudná), újra Olgi-idő van (bár eddig csak úgy tekertem, hogy megáztam), egy év után újra kivirágzott az orchideám - tényleg átlátszó cserépben kell tartani, ez viszonylag hamar segített az eddigi virágzási problémáin, eltörtem az első dolgot itthon (pohár), darabjaira szedtem egy exember alsó végtagjának bizonyos részeit, 1-est kaptam az első anat zh-ra, de ez nem a legrosszabb jegy, a szövettanra viszont 4-est (most mondjátok, hogy meglepő), utaztam (!!!), majdnem elmentünk bulizni Pécsett (kétszer is majdnem), Katika megbizonyosodott arról, hogy címke alapján lehet jó bort választani, rendszeressé tettük a tanulást, megalapítottuk a KMCS-t, újabb nagyonsok km-t utaztunk, ilyesmik.
Veszettül igyekszünk tanulni.. hol kevesebb, hol több sikerrel, készülünk a vizsgaidőzakra, meglepődünk az idő múlásán. Bővül a szókincsem mindenféle téren.. köszönhető ez nyilván a tanulásnak, de azért a pécsi életnek is (lásd rendőrlámpa..). Összefoglava igyekszem lehetőségeimhez képest maximálisan boldogan viselni a folyamatos utazást, cuccolást, tanulást, lelkiismeretfurdalást, a hiányotokat, mindent, és perze igyekszem bennmaradni az egyetemen. Örömmel jelentem, hogy egész jól megy.. de azért persze megnyugtató, hogy ha minden jól megy, akkor már csak picit több, mint mégegyszer ennyi, és hazamehetek szeretett nagyvárosomba (nem csak hétvégenként). nékem csak budapest kell, hol az ember szívesen kel lalalalalalalalalalalalal

Az ilyesféle nagy beszámolók sosem szólnak semmiről, így ennyi is, de igyekszem ezután a mindennapok kedves történéseiről írni, és nem pedig az elmúlt hónapokról.

pápá