pécs 2.0

Nos hát elkezdődött egy újabb félév. ez most azért kezdődött különlegesen, mert az első héten úgy jártam egyire, hogy nem tudtam, hogy a következőn még fogok-e. Örömmel jelenthetem be, hogy igen, ott leszek még legalább 13 héten keresztül, hogy boldogítsak mindenkit. A kevésbé up-to-date mindenkinek gyorstalpaló az életemről: átvettek, így immáron a kedves állam némi pénzzel támogatja tanulmányaimat. Rögös út vezetett idáig, de minden jó, ha a vége jó.
Most a pécs 2.0 projekt keretében lakikeresésbe fogunk, megreformáljuk a tanulási módszereinket, világmegváltó tervekkel és ötletekkel állunk elő a sikeresebb félév, rövidebb vizsgaidőszak, kevesebb bukás érdekében. Drukkoljatok, hogy legalább a negyedét sikerüljön megvalósítanunk.
Az első hét kevésbé volt nagy szám mint tavaly, most az izgalom helyét a rettegés (átvesznek-e) és a szomorúság (vége a nyárnak, bp.-nek) vette át (ez így elég szarul hangzik, de annyira nem volt az). Első nap még úgy éreztem, hogy a szervezetem tiltakozik az egyetem ellen, amikor a félév első előadásán az első sorban kis híján elájultam, de látszólag megbékélt, legalábbis egyelőre úgy tűnik.

Szóval nagy tervekkel vágok neki az évnek, igyekszem kevesebb dolgot meggyújtani, elhagyni, elfelejteni, hasonlók, valamint mindent megtenni annak érdekében, hogy mielőbb hazajussak. Kívánjatok sok szerencsét!

pápá

a szerencse lánya .?

A kimaradozott blogolás a vizsgaidőszak stresszének tudható be. No meg annak, hogy ilyenkor határozottan semmi érdekes nem történik. Legalábbis itt biztoshogynem. Illetve ami számomra/számunkra (kedves sorstársak) érdekes, az teljesen biztos, hogy más számára nem. Esetleg Maminak és Papának :). Azért gyors összefoglaló: a bioritmust 1-2 nap alatt átállítottuk éjszakai üzemmódra, mert olyankor nyugodtabb a világ, könnyebb tanulni. Közel egy hónapja poshadok itt ex-kultúrfalván. Ez az állapot kezd az őrületbe keregetni. Ezt eddig határozottan fölöslegesnek is éreztem, mivel egészen keddig egy sikeres "vizsgával" büszkélkedhettem (az idézőjel oka, hogy a vizsga ápolástanból volt), megbukni pedig otthonlevéssel is lehet. Ám ez az állapot meglepő gyorsasággal 2 sikeres vizsgára változott (az egyik a kémia!!!). Bár a bukás elkerülése nem feltétlenül a hihetetlen mennyiségű lexikális (vagy akármilyen) tudásomnak köszönhető, hanem részben a szerencsének, részben az általunk kifejlesztett power kemikalizátornak (ez egy a szabad asszociáción alapuló módszer, aminek segítségével válaszolni tudsz olyan kérdésekre, amikről elképzelésed sincs. szoros összefüggésben áll azzal az elvünkkel, hogy semmit nem hagyunk üresen. a használatához elengedhetetlen a kulcsszavak ismerete). így tudtam max pontosra írni egy olyan kémia feladatot, aminek az első lépése egy képlet felismerése volt. A gond csak ott volt, hogy a képletet nem ismertem fel, de a vegyület tulajdonságairól szóló kérdésekre hibátlan válaszokat adtam. Szóval 2 (3) vizsga pipa, de a neheze még hátravan.
Kikapcsolódásként hetente egyszer elmegyünk bevásárolni, esetleg néhanapján meglátogat minket valaki (a minket leginkább Katiát takarja, engem nem látogattok:( ).
Drukkoljatok, hogy még idén hazatérhessek :) !

Take care
juju

bp - where soul meets body

a csodaszünetes csodahét legfőbb gondolatát, ami átjárta, átitatta, átszőtte napocsáimat és hetecskémet egy csodaszámból idézném - i want to live where soul meets body. rájöttem hol van ez a hely, nem meglepő: nekem most Budapesten. szuperszünetben volt időm totyogni a városban, találkozni TÖBBSZÖR a barátocskáimmal (főleg azokkal, akik szintén bp-n voltak), pihenni, sütögetni, főzőcskézni és természetesen azért tanulni is. valamennyi erőt adott, de kötve hiszem, hogy eleget a hamarosan bekövetkező vizsgaidőszakhoz. leírhatatlanul furcsa érzés most újra egyedül ülni 'itthon', a városban, ahol épp itt leledzik Tás barátosné, aki közel van de mégis oly távol, mivel holnap zúz haza, így még mindig kiadó az éntaliztamelőszörjujuvalpécsett hely (kivéve persze Gabikámat és az egyitársakat). holnap kezősik újra a tanulós-egyis pörgés, pedig már kezdtem elfeledni ezt az új énemet néhány kósza pillanatra (persze a trú mély lelkiismeret-furdalást nem öli ki belőlem semmi). zárom is soraimat, és nyugovóra térek a kicsi ágyamban egyedül (bocs elefánt, de te nem mozogsz, az nem számít).

take care
csók


p.s. a blogposthoz kapcsolódó szám: http://www.youtube.com/watch?v=uizQVriWp8M

a nagy visszatérés

mindig elterveztem, hogy mikor írok legközelebb... amikor meglesz az első vizsga...amikor vége lesz a vizsgaidőszaknak... amikor utána visszatérünk kultúr-khmmm-városunkba... vagy valamikor. most.
A hírek: levizsgáztam! (aki még esetleg nem tudná), újra Olgi-idő van (bár eddig csak úgy tekertem, hogy megáztam), egy év után újra kivirágzott az orchideám - tényleg átlátszó cserépben kell tartani, ez viszonylag hamar segített az eddigi virágzási problémáin, eltörtem az első dolgot itthon (pohár), darabjaira szedtem egy exember alsó végtagjának bizonyos részeit, 1-est kaptam az első anat zh-ra, de ez nem a legrosszabb jegy, a szövettanra viszont 4-est (most mondjátok, hogy meglepő), utaztam (!!!), majdnem elmentünk bulizni Pécsett (kétszer is majdnem), Katika megbizonyosodott arról, hogy címke alapján lehet jó bort választani, rendszeressé tettük a tanulást, megalapítottuk a KMCS-t, újabb nagyonsok km-t utaztunk, ilyesmik.
Veszettül igyekszünk tanulni.. hol kevesebb, hol több sikerrel, készülünk a vizsgaidőzakra, meglepődünk az idő múlásán. Bővül a szókincsem mindenféle téren.. köszönhető ez nyilván a tanulásnak, de azért a pécsi életnek is (lásd rendőrlámpa..). Összefoglava igyekszem lehetőségeimhez képest maximálisan boldogan viselni a folyamatos utazást, cuccolást, tanulást, lelkiismeretfurdalást, a hiányotokat, mindent, és perze igyekszem bennmaradni az egyetemen. Örömmel jelentem, hogy egész jól megy.. de azért persze megnyugtató, hogy ha minden jól megy, akkor már csak picit több, mint mégegyszer ennyi, és hazamehetek szeretett nagyvárosomba (nem csak hétvégenként). nékem csak budapest kell, hol az ember szívesen kel lalalalalalalalalalalalal

Az ilyesféle nagy beszámolók sosem szólnak semmiről, így ennyi is, de igyekszem ezután a mindennapok kedves történéseiről írni, és nem pedig az elmúlt hónapokról.

pápá

a tűzzel való játékról

rég blogoltam, ami betudható a sok proginak az elmúlt héten. persze azért történtek velem megosztandó dologok.
Csütörtökön mgérkezett Gabikám a kosztümmel, amit pénteken át is adtunk kedves tulajdonosának, akit persze előtte megvicceltünk picit. A zacsiba, amiben volt beleraktuk Gabikám pulcsiját ami szürke, mint ahogy a kosztüm is. Felülre raktuk a pulcsit úgy, hogy ne látszódjon ki alóla a zakó. Ültünk kémci előadáson pénteken reggel, Katikám kis késéssel (de többel mint mi) megérkezett, kérdezte, hogy itt van-e a szerzemény. Mondtam, hogy persze, odaadtam a zacsit, hogy megnézhesse. Amikor meglátta a szürke dolgot a várt szürke dolog helyett, gyorsan a sztereokémia varázslatos világából mitegy kiugorva átélt némi szívrohamot. Persze aztán kiderült, hogy alatta ott rejtőzik a kis zakó. De ezzel egy kicsit feldobtuk a metánetánpropánbután cuccot.
Egyi után hazajöttünk, ahol kiderült, hogy én reggel óta max fokozaton bekapcsolva tartottam a főzőlapom, amit szerencsétlen bazsalikomom fele bánt meg. Kicsit elszégyelltem magam, de szerencsére a kis lelkem hamar túltevődött a dolgon.
A szombat fő attrakciója a gólyabál volt. Mi már itthon elkeztük a bugit, úgyhogy enyhén illuminált állapotban érkeztünk meg kis késéssel. Nem emlékszem nagyon sokra, úgyhogy sokat nem tudok róla írni. A vasárnap aktív semmittevéssel telt.
Hétfőn reggel felkeltünk, úgy volt, hogy elmegyünk megnézni az érettségim, majd kikísérem Gabikámat a vonathoz. A gimiben kiderült, hogy nekem nem is ott kell megnéznem az érettségimet, hanem egy másik suliban, szóval csak kikísértem gabikámat a pu-ra. A tettye ic elment. Én visszamentem a városba, futkároztam bankokba, intéztem ügyeket, majd elmentem a másik suliba, ahol kellemes meglepetés ért az érettségim megtekintésekor. elégedett vagyok. Most szombaton jön majd a folytatás.
Tegnap zh-ztam. Nincsenek nagy reményeim, az 1 pont is elég lesz. Ezen kívül leégettem a szempilláim, de csak félig. Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy furák. Nem értettem, mi történhetett. Törölgettem, mosogattam, de nem változott. majd rájöttem, hogy nem azért van égett szag, mert leégettem a fokhagymát mint szombaton, amikor 3 másodperc alatt sikerült tökéletesen elszenesítenem a kaját, hatalmas füstöt csinálni, valamint olyan szagot, ami még mindig nem szellőzött ki teljesen, hanem a szempilláim pörkölődtek meg. Szerencsére orvosolni tudom a dolgot némi szempillasprirállal.
Most megyek egyire.

Take care!
csók

csendes pihenő

csendes pihenő van pécsett. semmi komolyabb kiszh/nagyzh/faszomtudja, ami egy kicsit megnyugtató. így sikeresen eljutottam a tescoba, ahová már clubkártyám is van, ami nem tudom mire jó, de örülök neki. tesco után még árkádoztunk is Katikámmal. Egy kosztümért indultunk. Ami nem volt ott, pedig félre volt rakatva. És nagyon kell hétvégére. Szerencsére hihetetlen szervezőképességünknek, eszünknek és a világot behálózó kapcsolatainknak hála mégis meg lesz a kosztüm mára, itt, és Katikám bárkit kedvére kápráztathat el Prágában. Ahol a kosztüm két nap alat tmegfordul: a székesfehérvári Alba plázában pihenkézett, ahonnan eljutott kedves otthonomba Maminak köszönhetően. Otthonról eljutott valahova a bme-hez, hogy bátyuskám odaadja Gabikámnak. Gabikám visszaviszi a corvinusra, majd együtt felülnek egy Bp-Pécs IC-re és repülnek hozzánk. Holnap visszakerül Bp-re, majd másnap kiutazik Prágába, szóval a kis kesztüm bejár országot-világot, míg én még mindig bőven csak Pécsett leszek.
a bevásárolgatások nagyon feldobtak, hihetetlenül boldoggá tettek a kicsi paradicsomok, az új óriási petrezselymem, hasonló kedvességek. Tegnap még egy sör is belefért, ma pedig már csütörtök van, ami fullos. szombaton gólyabál, amire iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. a princess zenekar fog zenélni ( 3 hegedűs gáré, a 90-es évek végéről származó emlékeimből felidézhető. még szerencse, hogy utálom a hegedűt), valamiért asztalt kell foglalni, hasonlók. majd meglátjuk

take care!

not so bad not so bad

Nos, az eddigi legdurcább hétnek is lassan vége, már csak 1 próba van hátra, az meg csapatmunka lesz. ma dejavu érettségi rettegésszorongás, ami már-már annyira az, hogy el is felejtem az egészet. a dolgokat természetesen megünnepeltük a pesti lányok pécsi törzshelyén, ahol ugyan még csak párszor voltunk, de máris tudják mit iszunk, azt hogyan isszuk, mit eszünk és azt hogyan esszük. a krumpli középre kerül, a sörben van citrom, a saláta átalakítva vegán. ez azért elég szimpatikus itt pécsett. szimpatikus az is, hogy a heti megmérettetések jórészén túl, boldogan, mámoros állapotban ücsizek itthon. a fizika a fizikatudásomhoz képest meglepően jól sikerült (lehet, hogy hasznos volt a sok akasztófázás és amőbázás gambikám? :) ), az érettségi is azt hiszem oké. holnap hazatérek és boldogság lesz a négyzeten a köbön.
a félreértések és a hogyérzemagadpécsett?ténylegrosszul? kérdések elkerülése végett kijelenthetem, hogy ez egész jó, persze nem hasonlítható budapesthez, de egész jó (tékitízi mindenki persze hiányoztok).azért tetszik ez itt így összességében. az emberek kedvesek. az egyetem jó. a sodó jó.
lájkolom

csók