2011. április 25., hétfő

bp - where soul meets body

a csodaszünetes csodahét legfőbb gondolatát, ami átjárta, átitatta, átszőtte napocsáimat és hetecskémet egy csodaszámból idézném - i want to live where soul meets body. rájöttem hol van ez a hely, nem meglepő: nekem most Budapesten. szuperszünetben volt időm totyogni a városban, találkozni TÖBBSZÖR a barátocskáimmal (főleg azokkal, akik szintén bp-n voltak), pihenni, sütögetni, főzőcskézni és természetesen azért tanulni is. valamennyi erőt adott, de kötve hiszem, hogy eleget a hamarosan bekövetkező vizsgaidőszakhoz. leírhatatlanul furcsa érzés most újra egyedül ülni 'itthon', a városban, ahol épp itt leledzik Tás barátosné, aki közel van de mégis oly távol, mivel holnap zúz haza, így még mindig kiadó az éntaliztamelőszörjujuvalpécsett hely (kivéve persze Gabikámat és az egyitársakat). holnap kezősik újra a tanulós-egyis pörgés, pedig már kezdtem elfeledni ezt az új énemet néhány kósza pillanatra (persze a trú mély lelkiismeret-furdalást nem öli ki belőlem semmi). zárom is soraimat, és nyugovóra térek a kicsi ágyamban egyedül (bocs elefánt, de te nem mozogsz, az nem számít).

take care
csók


p.s. a blogposthoz kapcsolódó szám: http://www.youtube.com/watch?v=uizQVriWp8M

2011. március 29., kedd

a nagy visszatérés

mindig elterveztem, hogy mikor írok legközelebb... amikor meglesz az első vizsga...amikor vége lesz a vizsgaidőszaknak... amikor utána visszatérünk kultúr-khmmm-városunkba... vagy valamikor. most.
A hírek: levizsgáztam! (aki még esetleg nem tudná), újra Olgi-idő van (bár eddig csak úgy tekertem, hogy megáztam), egy év után újra kivirágzott az orchideám - tényleg átlátszó cserépben kell tartani, ez viszonylag hamar segített az eddigi virágzási problémáin, eltörtem az első dolgot itthon (pohár), darabjaira szedtem egy exember alsó végtagjának bizonyos részeit, 1-est kaptam az első anat zh-ra, de ez nem a legrosszabb jegy, a szövettanra viszont 4-est (most mondjátok, hogy meglepő), utaztam (!!!), majdnem elmentünk bulizni Pécsett (kétszer is majdnem), Katika megbizonyosodott arról, hogy címke alapján lehet jó bort választani, rendszeressé tettük a tanulást, megalapítottuk a KMCS-t, újabb nagyonsok km-t utaztunk, ilyesmik.
Veszettül igyekszünk tanulni.. hol kevesebb, hol több sikerrel, készülünk a vizsgaidőzakra, meglepődünk az idő múlásán. Bővül a szókincsem mindenféle téren.. köszönhető ez nyilván a tanulásnak, de azért a pécsi életnek is (lásd rendőrlámpa..). Összefoglava igyekszem lehetőségeimhez képest maximálisan boldogan viselni a folyamatos utazást, cuccolást, tanulást, lelkiismeretfurdalást, a hiányotokat, mindent, és perze igyekszem bennmaradni az egyetemen. Örömmel jelentem, hogy egész jól megy.. de azért persze megnyugtató, hogy ha minden jól megy, akkor már csak picit több, mint mégegyszer ennyi, és hazamehetek szeretett nagyvárosomba (nem csak hétvégenként). nékem csak budapest kell, hol az ember szívesen kel lalalalalalalalalalalalal

Az ilyesféle nagy beszámolók sosem szólnak semmiről, így ennyi is, de igyekszem ezután a mindennapok kedves történéseiről írni, és nem pedig az elmúlt hónapokról.

pápá

2010. november 10., szerda

a tűzzel való játékról

rég blogoltam, ami betudható a sok proginak az elmúlt héten. persze azért történtek velem megosztandó dologok.
Csütörtökön mgérkezett Gabikám a kosztümmel, amit pénteken át is adtunk kedves tulajdonosának, akit persze előtte megvicceltünk picit. A zacsiba, amiben volt beleraktuk Gabikám pulcsiját ami szürke, mint ahogy a kosztüm is. Felülre raktuk a pulcsit úgy, hogy ne látszódjon ki alóla a zakó. Ültünk kémci előadáson pénteken reggel, Katikám kis késéssel (de többel mint mi) megérkezett, kérdezte, hogy itt van-e a szerzemény. Mondtam, hogy persze, odaadtam a zacsit, hogy megnézhesse. Amikor meglátta a szürke dolgot a várt szürke dolog helyett, gyorsan a sztereokémia varázslatos világából mitegy kiugorva átélt némi szívrohamot. Persze aztán kiderült, hogy alatta ott rejtőzik a kis zakó. De ezzel egy kicsit feldobtuk a metánetánpropánbután cuccot.
Egyi után hazajöttünk, ahol kiderült, hogy én reggel óta max fokozaton bekapcsolva tartottam a főzőlapom, amit szerencsétlen bazsalikomom fele bánt meg. Kicsit elszégyelltem magam, de szerencsére a kis lelkem hamar túltevődött a dolgon.
A szombat fő attrakciója a gólyabál volt. Mi már itthon elkeztük a bugit, úgyhogy enyhén illuminált állapotban érkeztünk meg kis késéssel. Nem emlékszem nagyon sokra, úgyhogy sokat nem tudok róla írni. A vasárnap aktív semmittevéssel telt.
Hétfőn reggel felkeltünk, úgy volt, hogy elmegyünk megnézni az érettségim, majd kikísérem Gabikámat a vonathoz. A gimiben kiderült, hogy nekem nem is ott kell megnéznem az érettségimet, hanem egy másik suliban, szóval csak kikísértem gabikámat a pu-ra. A tettye ic elment. Én visszamentem a városba, futkároztam bankokba, intéztem ügyeket, majd elmentem a másik suliba, ahol kellemes meglepetés ért az érettségim megtekintésekor. elégedett vagyok. Most szombaton jön majd a folytatás.
Tegnap zh-ztam. Nincsenek nagy reményeim, az 1 pont is elég lesz. Ezen kívül leégettem a szempilláim, de csak félig. Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy furák. Nem értettem, mi történhetett. Törölgettem, mosogattam, de nem változott. majd rájöttem, hogy nem azért van égett szag, mert leégettem a fokhagymát mint szombaton, amikor 3 másodperc alatt sikerült tökéletesen elszenesítenem a kaját, hatalmas füstöt csinálni, valamint olyan szagot, ami még mindig nem szellőzött ki teljesen, hanem a szempilláim pörkölődtek meg. Szerencsére orvosolni tudom a dolgot némi szempillasprirállal.
Most megyek egyire.

Take care!
csók

2010. november 4., csütörtök

csendes pihenő

csendes pihenő van pécsett. semmi komolyabb kiszh/nagyzh/faszomtudja, ami egy kicsit megnyugtató. így sikeresen eljutottam a tescoba, ahová már clubkártyám is van, ami nem tudom mire jó, de örülök neki. tesco után még árkádoztunk is Katikámmal. Egy kosztümért indultunk. Ami nem volt ott, pedig félre volt rakatva. És nagyon kell hétvégére. Szerencsére hihetetlen szervezőképességünknek, eszünknek és a világot behálózó kapcsolatainknak hála mégis meg lesz a kosztüm mára, itt, és Katikám bárkit kedvére kápráztathat el Prágában. Ahol a kosztüm két nap alat tmegfordul: a székesfehérvári Alba plázában pihenkézett, ahonnan eljutott kedves otthonomba Maminak köszönhetően. Otthonról eljutott valahova a bme-hez, hogy bátyuskám odaadja Gabikámnak. Gabikám visszaviszi a corvinusra, majd együtt felülnek egy Bp-Pécs IC-re és repülnek hozzánk. Holnap visszakerül Bp-re, majd másnap kiutazik Prágába, szóval a kis kesztüm bejár országot-világot, míg én még mindig bőven csak Pécsett leszek.
a bevásárolgatások nagyon feldobtak, hihetetlenül boldoggá tettek a kicsi paradicsomok, az új óriási petrezselymem, hasonló kedvességek. Tegnap még egy sör is belefért, ma pedig már csütörtök van, ami fullos. szombaton gólyabál, amire iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. a princess zenekar fog zenélni ( 3 hegedűs gáré, a 90-es évek végéről származó emlékeimből felidézhető. még szerencse, hogy utálom a hegedűt), valamiért asztalt kell foglalni, hasonlók. majd meglátjuk

take care!

2010. október 27., szerda

not so bad not so bad

Nos, az eddigi legdurcább hétnek is lassan vége, már csak 1 próba van hátra, az meg csapatmunka lesz. ma dejavu érettségi rettegésszorongás, ami már-már annyira az, hogy el is felejtem az egészet. a dolgokat természetesen megünnepeltük a pesti lányok pécsi törzshelyén, ahol ugyan még csak párszor voltunk, de máris tudják mit iszunk, azt hogyan isszuk, mit eszünk és azt hogyan esszük. a krumpli középre kerül, a sörben van citrom, a saláta átalakítva vegán. ez azért elég szimpatikus itt pécsett. szimpatikus az is, hogy a heti megmérettetések jórészén túl, boldogan, mámoros állapotban ücsizek itthon. a fizika a fizikatudásomhoz képest meglepően jól sikerült (lehet, hogy hasznos volt a sok akasztófázás és amőbázás gambikám? :) ), az érettségi is azt hiszem oké. holnap hazatérek és boldogság lesz a négyzeten a köbön.
a félreértések és a hogyérzemagadpécsett?ténylegrosszul? kérdések elkerülése végett kijelenthetem, hogy ez egész jó, persze nem hasonlítható budapesthez, de egész jó (tékitízi mindenki persze hiányoztok).azért tetszik ez itt így összességében. az emberek kedvesek. az egyetem jó. a sodó jó.
lájkolom

csók

2010. október 24., vasárnap

pécs ikea kivitelben

a hétvégei ikeázás jóvoltából szép lett a kis szobám, így már tetszik. nincs tátongó űr a szoba közepén, ahonnan üvöltene valami, hogy szőnyeget szeretnék, nincs csúnya fotel, csak csúnya fotel szép pokróccal letakarva, asztalka, amin elfér a csodalámpám, ilyesmik.
 nehéz hét áll előttem, zh-kzh-kzh-k + egy érettségi, csak hogy ne érezzem magam még olyan érettnek. izgalmatosnak ígérkezik, de legalább gyorsan el fog telni. aztán egy quimby, aztán egy hazamenés és hosszúhosszú hétvége BUDAPESTEN! szóval aki szeretné látni a megfáradt arcokcskámat jelezze, kapható vagyok egy sörre (vagy többre). addig meg tessék szorgalmatosan drukkolni a kis pécsi barátosnének, nehogy elvérezzen itt a napfényesmediterrán Pécs városában (falu.ez egy kibaszott falu.).

csók

2010. október 18., hétfő

a leves

újabb szép hétvége budapesten, utána az eddigi legnemakartabb visszatérés pécsre. de mostmár oké így. holnap még egy zh, amira megint túl keveset készültem, esélyes az éjszakázás, meglátjuk. a kémia meglett, a következő kevesebb százalékosan is elég, hogy mehessek vizsgázni. addig sűrűn reménykedek, ti pedig reménykedtek velem. ma megfőztem életem első igazi levesét. a levesektől mindig rettegtem, valamiért azt hittem, hogy az lehet a legnehezebben elkészíthető kaja. előzetes félelmeimhez képest a leves ehető, sőt mitöbb finom lett. van benne krumpli, brokkoli és fokhagyma. nyáron alsóörsön örülni fogtok nekem, mert végre talán búcsút inthetünk a fura fagyasztott kajáknak, meg a tojás különböző módon elkészített változatainak. :)
csak lenne már nyár, csak lenne már újra budapest, csak lenne már vizsgaidőszak vagy inkább annak a vége, csak lennék már túl a félév nehezén, csak a sote előtt cigizhetnék már, csak azt a visszajöttünk-a-diplománkkal-egy-utolsó-búcsúra sört innánk már itt, Pécsett.